Visszér Nincs kaviárhajtóm

Ursulának Minden akkor kezdődött, amikor a Bes átrepült a Rajna felett, és bombázni kezdte a sötétbe burkolózott Németországot. A másik gép már ledobta bombaterhét, amikor Tappman hadnagy, a huszonegy éves denveri születésű pilóta még a célkeresztet figyelte, és az alkalmas pillanatot várta, hogy megszabadulhasson visszér Nincs kaviárhajtóm fontnyi rakományától.

Az első bombák már felrobbantak - apró kis villanások a feneketlen, sötét mélységben. Odalent felugattak a légvédelmi ütegek, s a nyomjelző lövedékek tűzijátékot varázsoltak az égre. Tappman felemelte a tekintetét, és maga előtt megpillantott egy pulzáló vörös fényforrást, ami hirtelen eltűnt. A rádió recsegett, a hangja hol felerősödött, hol elhalkult. A fülke plexiüvege egyszeriben vörössé vált, amint három fényes gömb csapódott fel a gép előtt, és eltűnt a fejük felett.

Visszér Nincs kaviárhajtóm hunyorgott, és visszér Nincs kaviárhajtóm fejét rázta, azután meghallotta, hogy a motor kihagy, érezte, hogy a gép furcsán megrázkódik, és elfordul a célzónától.

Beléhasított a rémület, az ismeretlentől való ösztönös félelem. Nyomban bekapcsolta a gégemikrofonját, és azt mondta: - Mi a franc történik itt? A rádió recsegett. Tappman az irányzékba pillantott, de csak a szálkeresztet látta.

Artemis legyőzte Evan Kashoggi Európa- bajnokot egy internetes sakkversenyen, szabadalmaztatott huszonhét találmányt, és megnyerte az új dublini operaház terveire kiírt építészeti versenypályázatot, írt továbbá egy számítógépprogramot, mellyel dollármilliókat terelgetett át különböző svájci bankszámlákról a sajátjára, hamisított egy jó tucatnyi impresszionista festményt, és sikerült tekintélyes mennyiségű aranyat kicsalnia a tündérek Népétől. A kérdés csak az — vajon miért? Mi vitte rá Artemist, hogy bűnügyi vállalkozásokra adja a fejét?

Halkan káromkodott, amikor a motor megint kihagyott, és a gép megrázkódott. Semmit nem látok innen! Ellenséges gép az?

A gép megrándult, majd veszített a magasságából, azután lassan visszanyerte eredeti pozícióját, és kiegyensúlyozott. A rádióban fémes hang csendült: - Vörös fények!

Valami ég! Felénk tartanak! Jézus Krisztus! Tappmant elkápráztatta az erős fény, a fülke megtelt vörös vibrálással. Azután a fények szétváltak, elhelyezkedtek a gép mellett, és követni kezdték. A gép megremegett, és pörögve ereszkedni kezdett a nyomjelző lövedékek záporában Németország lebombázott, füstölgő romjai felé.

Zuhanunk, halljátok, seggfejek? A gépe egyre vadabbul visszérösszetevők kezelése, a szárnyai láthatóan rázkódtak, amint kiegyensúlyozott.

Tappman látta, hogy a rádió jack-dugója kicsúszik a műszerfalból, és a lendülettől visszacsapódik. A gép orra megemelkedett, és felfelé mutatott. A motorok visszanyerték egészséges hangjukat, és a gép lassan emelkedni kezdett Tappman tekintetével a tűzlabdákat kereste, de nem látta semerre.

Megdörzsölte a szemét, és roppant magányosnak érezte magát a szűk lőállásban. Végünk van! Mi a franc van odakint? Az interkom recsegett, a farban gubbasztó lövész hangja hallatszott benne hol felerősödve, hol elhalkulva. Nem tudom lelőni! Becélozni se lehet őket! Mi a jó francok lehetnek ezek?

Tappman káromkodott, és körülnézett. Nem hitte el, amit az imént látott, és szerette volna újra megnézni. Félelem és izgatottság szállta meg. Nem tudom biztosan! Olyanok, mint egy tűzgömb, és forognak. Te jó isten, egyre többen vannak!

Az elhanyagolt visszerek trombózist okozhatnak

Hirtelen csend támadt, csak a statikus zaj hallatszott, azután felugatott egy géppuska, valaki felüvöltött, a gép forogni kezdett, és irányíthatatlanná vált. Tappman káromkodott, megrázta a fejét, és a feje fölé pillantott, de csak az eget látta, rajta a nagy felhőket, a robbanások kisebb füstfelhőit, meg a nyomjelzők sárga csíkjait.

A félelem egyre jobban elhatalmasodott rajta. Akkor a leálltak a motorok. A gép megrázkódott, majd csend lett. Forogni kezdtek, és gyorsan zuhantak. Tappman lába alatt afülke plexi burkolata mögött gyorsan közeledett a föld. Statikus hangot hallott, valaki sikoltott - vagy a tat-lövész, vagy a másodpilóta. Tappman a lába alá nézett és látta, hogy a nyomjelző lövedékek vonalában zuhannak, már visszér Nincs kaviárhajtóm az ütegek torkolattüzét is.

Jézusom, most emelkednek! A motorok életre keltek, mintha csak a tűzlabdák irányítanák a működésüket, A gép szintbe állt, és húzni kezdett a fénycsíkok és füstfelhők között.

Tappman felnyögött, és megnyalta a szája szélét. Egyszerűen elfelejtette kioldani a bombákat. Fejét elfordítva még látta, amint egy vörös tűzgömb sebesen eltűnik a magasban. A saját hangját sem ismerte fel, annyira megrémült.

A szíve hevesen vert, miközben a német vadászokat kereste. De csak a vörös fényeket látta. Tappman körülnézett, behunyta a szemét, majd még egyszer körülnézett, és látta, hogy a karmazsin vörös fények szétszóródnak.

Akkor a motorok leálltak, a gépen csend lett. Majd megint életre keltek, és ettől a gép megrándult. Tappman ijedten felsikoltott, és a plexi ablakon túl csillogó tűzgömbre meredt. Húzd fel! Tappman kapaszkodót keresett, behunyta a szemét, átadta magát a rémálomnak.

Érezte, amint a teste az ülésbe préselődik.

Dermatitis az orr alatt: helyesen kezelje!

A zuhanás nem akart véget érni, úgy tűnt, egy örökkévalóságig tart. A gép pörgött, remegett, végül elérte a földet, becsapódott, és felrobbant. Tappman utoljára valakinek a sikoltását hallotta. Lustán elhajtott az irodaépületek a hangárok előtt. A szélvédőjén megcsillant a nap. Kerekei vörös porfelhőt kavartak, halk motorzaja beléveszett a le- és felszálló gépek morajába.

Az égen fehér felhők gyülekeztek, a távoli hegyek fölött megcsillantak a gépek. A kék égbolton a felhők hatalmas hólabdának látszottak. Amikor a kocsi végül megállt a hatalmas beton és üveg irányítótorony mellett, a vezetője lassan kiszállt, becsukta az ajtót, majd körülnézett.

Alacsony, köpcös alak volt, szürke öltönyében jelentéktelennek tűnt.

Termék (abc)

Fehér inge gyűrött, zöld nyakkendője lazán lógott. Napbarnított kezével beletúrt szürke Vandyke szakállába. Már nem volt fiatal, úgy a hatvanas éveiben járhatott, a ráncok érdekes térképet rajzoltak az arcára.

Gyors pillantást vetett a hegyekre, azután belenyúlt a belső zsebébe, elővette az igazolványát, az őr orra alá dugta. A magas, fekete egyenruhát viselő őr egykedvűen megnézte, ujjával megpöccintette sapkája ellenzőjét, majd bólintott. Az öreg ember halványan elmosolyodott, elrakta az igazolványát, felpillantott a feje felett éppen elhúzó gépre, azután ellépett az őr mellett, és és bement az épületbe. A fehérre meszelt nyers beton lépcső, és a folyosó az irányítóterem félhomályához viszonyítva sötét volt.

Emberünk odalépett a felvonóhoz, egy visszér Nincs kaviárhajtóm vetett rá, majd sóhajtva elvetette az ötlete, és fáradtan, lihegve nekivágott a lépcsőnek. Amikor végre felért, megállt az acél burkolatú ajtó előtt, kifújta magát, megigazította a nyakkendőjét, begombolta a zakóját, és miután belépett az ajtón, halkan becsukta maga mögött.

A gyengén megvilágított teremben radarernyők villogtak, a falakat számítógépes repülési térképek és grafikonok borították, a légi irányítók a konzoljaik fölé hajoltak.

Valamennyien rövid hajat viseltek, és ingjük ujját feltűrve viselték.

Genezis (A Csészealj-projekt 3.)

Az öreg hunyorgott, és köhintett, barna szemével végigpásztázta a termet. Meghúzogatta a szakállát: zavarta a félhomály, és a nagy zaj. A repülésirányítók mind egyszerre beszéltek, a telefonok csörögtek, a rádiók recsegtek, a visszér Nincs kaviárhajtóm és képernyők színes fényei vadul villogtak.

Az öreg megint köhintett, és felemelt kézzel intett a barátjának, aki végre észrevette, és feléje indult. Fiatal volt, izmos, nyitott nyakú, virágmintás inget viselt, fehér nadrágjának láncöve megcsillant, amikor kezet fogott az öreggel.

Szerkesztő:匈牙利语

Kézfogás után hátra lépett, megnézte az öreget, elmosolyodott, azután megölelte az visszér Nincs kaviárhajtóm vállát. Az öreg fáradtan elmosolyodott, lesimította fehéredő haját, és hunyorogva körülnézett a narancs színű félhomályban, megvakarta a szakállát, meglazította a nyakkendőjét, azután a barátjára pillantott. Enyhén európai visszér Nincs kaviárhajtóm beszélt. A fiatalember nem siette el a választ, ujjai a csillogó övével játszadoztak.

Nyugtalanul körbepillantott a helyiségben, majd megint az öregre nézett. Az öreg szemmel láthatóan megrezzent, nem tudni a sokktól, a félelemtől, vagy a kétségbeeséstől. Meghúzogatta a szakállát, és lassan visszanyerte a nyugalmát.

Az öreg a padlóra szegezte a tekintetét, azután megdörzsölte a szemét, és körülnézett; a radarszkópokat nézte, meg az arcokra vetődő narancssárga csillogást.

A kezelők alakja hosszú árnyékként vetődött a padlóra, és a zümmögő számítógépekre. Hirtelen félelem fogta el, reménytelen kétségbeesés, hogy most lezárult a múlt egy darabja, és meg kéne tervezni a jövőt. Ránézett fiatal, szőke hajú, kék szemű barátjára, majd a színesen vibráló fényekre, és minden olyan valószínűtlennek tűnt a számára. A pisztoly ott volt a kezében. Mary nyilván nem is vette észre, hogy elment.

A házban maradt a Camelback Hillen, visszér Nincs kaviárhajtóm amikor rácsörögtem, nem volt túl vidám a hangja. Megőrjítette ez a dolog. Szerinte most is erről volt szó - felébredt, és felkelt - de ezúttal nem járkált fel, s alá, hanem beült a kocsiba és elhajtott.

Dermatitis az orr alatt: helyesen kezelje! - Allergia September

A rendőrök egy óra múlva találtak rá. Szájba lőtte magát.

Mondtam nekik, hogy odamegyünk. Induljunk hát.